Interjú Emiliával (2. feladat)

 

Interjú Emilia December de Witt-el

Sziasztok kedves olvasóink! Visszatértem én interjúvezetőtök, Nathan, egy új Zwarte tulp-féle érdekes cikkel.

Minden úgy kezdődött, hogy elmentem a Starbucksba elfogyasztani egy reggeli frappuccinot, nem rég költöztem New Yorkba, és egyszerűen ennek a városnak a kávéja is hangulatos.

Miközben nyugodtan szürcsőlgettem ízletes italomat a kávézó egyik zúgában ültem.  Hirtelen megpillantottam valamit amitől szájam fülig érő mosolyra húzódott. Ugyanis a kávézó bejáratán Emilia December de Witt, jött be, a hires lány az internetről. Egyből felismertem, hisz már akkor nagyon sok cikkek és kommentek voltak róla, mikor Hollandiában volt, de ahogy New Yorkba került csak még többet hallottam róla.

 Nem vesztegettem hát az időt, rögtön rátok gondoltam, olvasóim, akik már rég nem olvastak egy jó interjút. Így hát vettem neki egy kapucsinót és leültem a mellette lévő karosszékre. 

-Jó reggelt, Emília! - a nevem Nathan, és szeretnék egy rövid interjút készíteni  New York-i élményeidről. Gondolom nem baj, ha tegezzük egymást… 

-Szia! Dehogy baj, várom a kérdéseket, és köszi a kapucsinót! 

-Nem tudom hogy csak én vagyok-e az egyetlen, de én feltétlenűl kíváncsi vagyok arra, hogy hogyan volt ennyi lelkierőd, hogy ezt az életre szóló dolgot megtedd? Egy pillanatig sem féltél attól, ami vár egy új országban? 

-Hát be kell ismernem, hogy voltak kétségeim, ingadozásaim, de végső soron egy spontán döntés volt, el akartam szabadulni mindentől, ami ezelőtti életemben megtörtént… És hajtott az gondolat is, hogy ha Hollandiában maradok, a dolgok már csak rosszabbra fognak fordulni. 

- Amikor Amerikába kerültél, hogy jutott eszedbe megszállni Jimnél ahelyett, hogy a rendőrségre menj? 

-Nahát ez is egy spontán döntés volt. Azt hiszem féltettem Jim egészségét is, de szerintem leginkább mert nem akartam, hogy minden fáradság, amit addig a pontig tettem hiábavaló legyen, nem akartam hazatérni, ténylegesen. 

-Mi tetszik a legjobban New Yorkban? 

-Sok minden! Elsősorban a Szabadság-szobor és a múzeumok, de többek között nagyon tetszenek a felhőkarcolók, és nagyon szeretem az itteni kaját. Főleg a burrítót. 

-Manapság már megszabadultál a baktériumfóbiától? 

-Persze! Az időszak amikor Amerikában voltam megtanított arra, hogy nem fogok meghalni pár mosatlan ruha darabtól. 

-Haha, gondolom erre főképpen az áramszünet tanított meg, nemde? 

-Részben az, igen, de szerintem idő kérdése is volt, amíg kinőttem az egészet… És a barátaim is támogattak, hogy ne legyen már egy ekkora obszesszió a tisztálkodás. 

-Ha mégis megváltoztathatnál valamit múltadban, megtennéd? 

-Nem, abszolút semmit, illetve… Felkészültem volna kicsit jobban a hurrikánra. 

-Még tartod a kapcsolatot Sethtel és Abbyvel? Na de Jimmel? 

-Persze, hogy igen! Sőt éppen terveztük, hogy a hétvégén talizunk. Majdnem minden hétvégét együtt töltünk. Számíthatok rájuk bármikor. Na meg Seth kicsit több is mint barát. 

-Amikor mentetek bevásárolni Abbyvel a hurrikán miatt, meglepődtél azon, hogy az amerikaiak nem kövérek, sőt nagyon fontosnak tartják, hogy formában maradjanak? 

-Bevallom, amikor egész életében az ember azt hiszi, és mindenki azt mondja neki, hogy az amerikaiak kövérek, és csak fast-foodot esznek, kissé meg voltam lepve, hogy ez egy hatalmas hazugság. 

-Lehet ez nem tartozik rám de… Nagyon sok olvasónak úgy tűnt Seth és közted van valami ami kicsit több mint barátság. Ezt igaznak találod? 

-Huhh… Hát megsúgom… Amikor Seth elvitt arra a ,,kamu" randira kissé megtetszett a fiú. A mai napig, szerintem mint sokan tudjátok… Kicsit több …mint csak egy barát. 

-Az amerikai élet- tapasztalataid után  megtennéd még egyszer hogy elköltözől egy idegen országba? 

-Annak ellenére, hogy ez jól sült el, nem, mert szerintem nagyon nagy szerencsém volt, és most már szeretnék itt maradni ameddig lehet. - Jajj! Már elég késő van! Elkések az iskolából! Köszönöm szépen az interjút. Sziasztok! 

-Én köszönöm! Na Szia! 

Remélem tetszett ez az interjú, ha igen nyomjatok egy like-ot! Sziasztok skacok!