,,El sem tudod képzelni- kezdem lassan-, hogy milyen csodálatos egyszer nem tartani a szádat."- Emilia
Kedves naplóm,
Emiliának igaza volt, a
Sandy hurrikán mégis elérkezett, így vele, Abbyvel és azzal a
csodálatosan szép, de rettenetesen flegma és hülye Jimmel tölthettem a
napjaimat. Együtt ragadtunk mind a négyen a házunkban. Mivelhogy mama nincs otthon, és
Abby rajongásának köszönhetően, nálunk lakik Brad Pitt fiatal képmása,
akiről
kiderült, hogy nem járta végig az iskolát, levágta egy ujját, és könnyűszerrel lehet egy rabló vagy
gyilkos is. Fantasztikus! Sokkal jobban örültem volna, hogyha csak én, Abby és
Emilia maradtunk volna együtt! Nekem nincs szükségem Jimre,
de sajnos a lányok nincsenek ugyanazon a véleményen. Abby egyenesen rajong a
srácért, Emilia pedig csak figyeli őt miközben beszél, de egy kicsit túl
lelkesen, nekem úgy tűnik.
Édes Istenem, végre
összefutok a lánnyal, aki nem plázacica, és használja az eszét,
erre jön ez a balek, és elront mindent.
Az igazat megvallva,
azért nem mondhatom azt, hogy nem jött jól, hogy áramszünet volt. Egy este
Emilia bejött a szobámba, és beszélgettünk.
Jó volt vele beszélni, hallani a véleményét rólam, a viselkedésemről, a múltamról. A sötétségnek hála, Emilia nem láthatta az arcomat, pedig volt amikor elöntött a pír, vagy amikor hirtelen dühbe gurultam. Összeségben nem mondhatnám, hogy jól teltek a napjaim a hurrikán tombolása közben, de azt sem, hogy rosszul. A végére összekovácsolódott a csapat többé-kevésbé, és végre Abbyt szem előtt tarthattam.
Most mennem kell, de megindokolnám távozásomat. Ma elviszem Emiliát, Jimet és Abbyt egy étterembe. Az én meghívottjaim, és a saját pénzemből fizetem ki. Igazábó egyetemre gyűjtök, egy jó egyetemre, de szerintem megengedhetem magamnak, hogy kiruccanjak a barátaimmal. Mondjuk nem mindegyik a barátom, de ez részletkérdés. Kívánj nekem sok szerencsét naplóm, hogy süljön jól el ez a kiruccanás az étterembe, ne legyen semmilyen balhé, és azt is, hogy úgy rejtselek el, hogy senki se találjon meg. Az rettenetesen ciki lenne.
Kedves Seth,
Már évek óta olvasom a naplódat és úgy
gondoltam, hogy most az egyszer vissza is írok neked. Igenis rajongok Jimmért!
Össze is fogok vele házasodni (pár napja már nézem a buszjegyeket Detroit felé,
meg szeretném látogatni). Természetesen tudtam, hogy kedveled Emiliát, de azért
többet kellene próbálkoznod kedves bátyám. Na mindegy, remélem, hogy a
következő naplóbejedzésed sikeresebb lesz Emiliával kapcsolatosan. Alig várom a
folytatást!
Abby
Juhász Gyula: Szerelem?
Egy pillantásod hogyha megkeres,
Mint napsugár ha villan a tetőn,
Holott borongón már az este jön.
Hogy megszépült megint az életem,
Szavaid selyme szíven símogat,
Mint márciusi szél a sírokat!
Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.
Ha balgaság, ha tévedés, legyen,
Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése